Prodán Márta blogján (
prodanmarta.blogspot.com) vita kerekedett a
Nagyon érdekesen alakul című bejegyzéssel kapcsolatosan, mely az amerikai elnökválasztásokról szól. Ehhez lenne néhány megjegyzésem az eddigiek olvastán:
(Csak mellékesen: Nem vagyok én biztos abban, hogy "Isten nem környezetvédő". Szerintem a Bibliából éppen az tűnik, ki, hogy mennyire gondja volt/van mindenre, beleértve a természetet is, és azt hiszem, hogy ha környezetünkhöz az Ő elvei szerint viszonyulnánk, most nem kellene egy egész sor jelenlegi környezettvédelmi problémával szembesülnünk).
És akkor most vissza a vitára:
Oszkárnak: Kicsit sántít az az érv, hogy "mert a Biblia szerint ezelőtt x évvel így volt, most is így kell legyen". Ugyanis a Bibliában nagyon sok olyan dolgot találunk, amiket azóta a "legeslegkeresztényebb" keresztények sem tesznek ma már úgy. Pl. a mai keresztények - régi "jó szoláshoz" híven vajon - miért nem zárják ki templomaikból a nőket, hiszen tudjuk, hogy a Jézus-korabeli zsinagógákba a nők nem is mehettek be az istentisztelet tulajdonképpeni helyszínére, márpedig a kereszténység "alapja", Jézus, zsidó volt, ugyebár (nem tudom, hogy ez így van-e most is a zsidóknál).
Egyébként a "mindig" szó szerint azt jelenti, hogy "mindig", amibe semmiféle kivétel sem fér bele, még egyetlen egy sem. Ha egy jelenségre nézve vannak kivételek (bármilyen elenyésző számban is), arra már nem modható, hogy "mindig". Legfennebb az, hogy "általában", ami azért nem ugyanaz. És végül egy személyesebb megjegyzésem hozzád: azt hiszem, adventista vagy, de ha tévedek, tekintsd semmisnek a most következő megjegyzésemet: vajon Isten miért választotta Ellen G. White-ot az advent nép vezetőjéül (pedig nem is a "profán" politikáról, hanem a keresztény szempont szerint "szentebb" vallási "vezetésről", vagyis a prófétaságról volt szó). Nem volt egyetlen erre méltó férfi sem az egyházban? Ha nem volt, ez eleve cáfolja azt, hogy a férfiak férfi-mivoltuktól fogva méltóbbak lennének erre. Ha meg volt, vajon Isten miért szegte meg saját "elveit", s ha megszegte, ő is bűnt követett el???
Meg aztán: a politikának manapság semmi köze sincs a keresztényi/bibliai elvekhez. Nem mondom azt, hogy esetleg nem jönne jól néha, ha lenne, de sajnos, ez a két dolog már annyira távol áll egymástól, mint ég a földtől, sőt, manapság egy igazi keresztény meggyőződésű és bibliai elveket valló politikusnak esélye sem lenne labdába rúgni, vagy a "víz felszínén" maradni. És ezt onnan tudom, hogy munkámnál fogva az átlagnál valamivel közelebb vagyok ehhez a szférához, és figyelemmel követem a politikai eseményeket, a kulisszák mögött zajlók egy (nagyon kevés) részét is beleértve, és amit tudok, attól már így is felfordul a gyomrom, és borzadva gondolok arra, mik lehetnek még, amikről nem is tudok.
Mártának: Nagyon aranyos és értékelni való emberke vagy, ami már többször is kiderült, így az amerikai választásokal kapcsolatos bejegyzésedből is, melyben Clintonra vonatkoztatva azt írod, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt, és a megbocsátás fontossága, stb....Nos, én azt hiszem, hogy az elnökválasztás nem a választók keresztényi elveinek a tesztelésére szolgál, hanem ennél jóval több (kéne legyen). A megbocsátás gyakorlása, a második vagy akár n-edik esély megadása valóban a kereszténység fokmérője lehet a családi, baráti, szomszédi, munkahelyi, s még ki tudja, milyen viszonyok terén (nem hiába mondják, hogy olyan keresztény vagy, ahogyan viselkedsz a családtagjaiddal szemben). (Nem beszélve arról, hogy a családtagjaimat nem választhatom meg, de az elnököt jó esetben igen). Az államfői tisztség van annyira fontos, hogy arra a jelöltre adjam a szavazatomat, akit ennek betöltésére legalkalmasabbnak tartok, és ne kísérletezgessek azzal, hogy vajon az illető "megtért-e", megjavult-e közben vagy sem. Clinton szerintem nem azért nem érdemli meg a második esélyt "még felesége által sem", mert hibát követett el (lásd: szex-botrány), hanem azért, mert hazudott: utolsó percig és szemrebbenés nélkül tagadta a tényt, mindaddig, míg a bizonyítékokkal szemben már nem tehette tovább. (S akkor összeomlott, és egy idegileg teljesen kikészült és megalázott ember volt látható akkoriban órákon át a televíziók képernyőjén, amikor folyt a "vallatás", vagyis a részletek tisztázása, de ez itt most mellékes, bár i tudja? Lehet, hogy nem).
Zárógondolat: ha amerikai lennék, és szavazati jogom lenne Amerikában, biztosan nem az általam és mások által is említett felületes érvek alapján dönteném el, kire szavazzak, hanem komolyan érdekelne például minden jelölt eddigi politikai múltja, tevékenysége, megvalósítása; az, hogy mikor hogyan foglalt állást ilyen vagy olyan kérdésben, stb. Mivel mindezekkel nem vagyok tisztában egyik jelölttel kapcsolatosan sem, csak annyit mondhatok, hogy én még azért is a - hogy finoman fogalmazzak - "kisebbségi" jelöltnek szurkolok, bár nem nagyon hiszem, hogy lenne esélye elnökké válni, mert szerintem Amerika messze nem olyan demokratikus, mint amilyennek sokan hiszik.
Címkék: bölcselkedések ( :)))))) ), morfondír
