2009. március 23.

20. Szabadság...

Elengedtelek, szabad vagy,
soraimmal sem zavarlak,

csak - mint karomba, ha vártalak
s megjöttél -,
gondolatokba zártalak
(megköt'tél).



(Elengedtél, szabad vagyok,
soraiddal sem zavarsz most,

csak - mint karodba, ha vártál
s megjöttem -,
gondolatokba zártál.
Megköt'lek. (?) )


2009. március 20-21.

Címkék:

2009. január 26.

19. Köszöntő (még egyszer)

Blogról-blogra váltogató,
(s oda talán írogató)
idetalált látogató,

vendégből lett olvasóm,
köszöntelek ott, ahol

már fél éve nem jártam
(ne kérdezd meg, mit vártam).

De most új év kezdetén
BÚÉK neked egyszer még,

s ezúttal az én "tollamból"
adódik e kis "karambol":


szavak "összekoccan(t)ása"
(gondolatok mocorgása).

S ha ez a kis baleset
- úgy adódott:- megesett,

(Olvashatja azt mindenki:
Kiddos, Nagy, Márti, Rotnák,
Phaedra, Andi, Oszkár,
de hiányzik Edó s Nelli)

Annyi baj', hát üsse kő!;
Van itt virtuál'-pezsgő:

koccintsunk az új kezdetre,
barátságra, életkedvre,

s találkozzunk ugyanitt
néhanpján, hogy amit

látunk, hallunk, olvasunk,
barátilag megosszuk.

Címkék:

2009. január 22.

18. BÚÉK - 2009

A Magyar Kultúra Napján (vagyis a magyar himnusz befejezésének évfordulóján) Csata Ernő következő soraival szeretnék minden jót kívánni mindenkinek ez új esztendőben:

Adjon az új év,
amit a régi nem adott:
nevető örömet, édes bánatot;
adjon az is, aki még nem adott,
hidegben meleget, melegben árnyékot;
kálváriánkban könnyű keresztet,
szőlőtőkénkre nehéz gerezdet,
ha száraz a mezsgye, adjon az ég
bőséges esőt, de ne legyen jég;
fagyosszentek ne hozzanak veszélyt,
gazdaszívekben ébresszenek reményt;
minden haragos béküljön jóra,
kaszálókon viruljon pünkösdirózsa;
adjon az isten mindig jó napot,
templomainkban áldásos papot;
ültessenek a kertbe legalább egyet,
teremjenek fáink roskadozva meggyet;
búzatáblákba kevesebb egeret,
adjon az isten puha kenyeret;
adjon nekünk, ha nem is kérünk,
boldog szerelmet, ameddig élünk.

Címkék:

2008. június 17.

17. Napi morzsák - Érzésegyveleg

1.) A minap metróval utaztam a munkahelyem felé. Miközben éppen haladtam át a folyosón, hogy egyik vonalról a másikhoz átjussak, előttem megszólal egy XI-XII-esnek látszó csajszi, és azt mondja vele egyidősnek kinéző barátnőjének: "Komolyan mondom, nem értem azokat, akik a filológiát választják! Mert elvégzik az egytemet, megtanulnak 1-2 idegen nyelvet, és mit csinálnak azután? Elmennek tanárnak és éhenhalnak?!" Az első reakcióm az volt, hogy mindjárt megszólítom, és elmondom, mit gondolok én erről, hogy talán kissé elhamarkodott az ítélete, de mégsem tettem meg ezt a feltörő indulatok 1-30 másodpercében, később pedig már lemondtam a "kioktatásról", mert egyrészt esezmbe jutott, hogy a tanári pályát illetően bizonyos mértékben igaza van, másrészt pedig mi közöm nekem ahhoz, hogy egy vadidegen csitri mit gondol vagy nem gondol erről, arról, amarról. De azért ma is fúrja az oldalam, hogy egy annyit nem mondtam el: "Kislány, filológaiai képzettséggel nem csak tanárkodni lehet".
2.) Ugyanazon a napon összegyűltünk egy bukaresti magyar (és még hivatalosan meg nem nyílt) vendéglőben megünnepelni egyik barátunk születésnapját. A gulyásozás, valamint a sör-, bor-, és pálinkafogyasztás után már eléggé oldódott, és egyre vidámabb hangulatban valaki az asztalnál (melynél régi és új ismerősök egyaránt ültünk, de egy idő után már a kívülálló számára akár úgy tűnhetett volna, hogy itt mindenki ezer éve ismer mindenkit) valaki idézte Szilágyi Domokost (és talán nem véletlenül őt itt Bukarestben!): "Az egymásrautaltság legmagasabb fokon szervezett formája a szeretet".
(P. S. : Szilágyi Domokos filológus volt :-). )

Címkék: ,

2008. március 12.

16. Arab bölcsességek (II.)

(Kahlil Gibran: A Próféta kertje
ford. Palásti László)


"Mikor ébren-álmodásotokban csendben befelé figyeltek, gondolataitok hópehelyként táncolnak, és fehér némaságba öltöztetik ürességetek hangjait. És mi egyebek lennének ébren-álmaitok, mint szívetek égi fáján rügyező és virágzó felhők? És a gondolatok tán nem szirmok serege, mit szívetek szele hord széjjel dombokon s mezőkön?És ahogy a békét várjátok, míg a bennetek lévő forma nélküli alakot ölt, úgy gyülekeznek és oszlanak szét újfent majd a felhők is, amíg a Legszentebb Ujjak a szürke vágyakat kis kristály-napokká, holdakká és csillagokká gyúrják".
"Hát nem tudod, hogy a lélek számára nem létezik más távolság azon kívül, amit a fantázia nem képes bejárni? És amikor a lélek leküzdi eme távolságot, dallammá válik az belül.
A távolság köztetek és nem szívelt szomszédotok között bizony nagyobb, mint köztetek és heted-hét országon túli kedvesetek között. Mert az emlékezet számára nincs messzeség, csak a feledésből támad oly' szakadék, mit sem hangotok, sem szemetek nem képes áthidalni".
"Gyakran nevezitek az éjszakát a pihenés idejének; igazából a keresés és a találás ideje az. A nappal a tudás hatalmával ajándékoz meg és kezeteket az elfogadás művészetére tanítja, mégis az éjszaka az, ami az élet kincseskamrájához vezet benneteket.
A Nap minden élőlényt megtanít a fény utáni vágyakozásra, mégis az éjszaka az, ami mindannyiunkat a csillagokba emel.
Valóban, az éj csendje szövi az erdők fáit és a kertek virágait díszítő menyasszonyi fátylat, aztán tékozló ünnepet ülve készíti el a nászszobát, s ebben a szent csendben fogan meg a holnap az Idő ölében.
Így van ez veletek is, ha kerestek; táplálékot találtok és beteljesedést. És ha a hajnali ébredés ki is oltja az emlékezést, az álmok asztala mindig terítve áll és a nászszoba vár rátok".
"Amikor sötétség vesz körül benneteket, mondjátok azt magatoknak: 'Ez a sötétség a még meg nem született hajnal; ha most a sötétség szülési fájdalmait szenvedem is, hamar felvirrad pirkadatom, miként a domboké is reggelente'. És a liliom kelyhében megbúvó harmatcsepp is hasonlatos hozzátok, hiszen a ti lelketek is Isten szívében nyugszik. Amikor a harmatcsepp azt mondja: 'Ezerévente egyszer harmatcsepp vagyok', hát válaszoljátok neki: 'Nem tudod tán, hogy az évezred minden fénye tükröződik benned? ' "
"Testvérem és szeretettem, az idők kezdetétől minden készen áll, étel és ital megvan holnapra, mint ahogy tegnapra és mára is jutott.
Most elmegyek. De ha úgy távozom, hogy egy ki nem mondott igazságot magammal viszek, úgy ez az igazság újra megkeres majd és ösztökél akkor is, ha létezésem elemei már szétszóródtak az örökkévalóság hallgatásában. És vissza fogok jönni hozzátok, hogy olyan hangon szólaljak meg, mely a végtelen hallgatás szívében újjászületett. (...) És én jelt adok majd, hogy tudhassátok: visszajöttem beszélni mindarról, amit elmulasztottam most elmondani, hiszen Isten sem azt nem tűrheti, hogy akár egyetlen embertől is elrejtve maradjon, sem hogy szava emberi szív szakadékában kallódjon el".

Címkék: ,

2008. február 14.

15. Arab bölcsességek (I.)

Egy kis ízelítő ar arab irodalomból:
Kahlil Gibran: A Próféta (ford. Révbíró Tamás)
A szeretetről:
Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt, jóllehet minden útja nehéz és meredek. És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat, jóllehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok. És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának, jóllehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet. Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is. Amiként növekedésteket segíti elő, azonképpen nyeseget is. Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat, azonképpen száll le gyökereitekhez is, és megrendíti őket a földhöz való kapaszkodásban.

A házasságról:
Bizony mondom, együtt lesztek, még az Isten csöndes emlékezetében is. De együttlétetekben legyenek távolságok. És a mennyek szellői táncoljanak kettőtök között. Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék: Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.(...). Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, de engedjetek egymásnak egyedüllétet. Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek.

A gyermekekről (különösen Edónak dedikálva - sz. m.):
Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai. Általatok érkeznek, de nem belőletek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok (…). Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem. (…) Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el. Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.

Az adakozásról (különösen magamnak dedikálva, lásd 3. bejegyzésem - sz. m.):
Gyakorta mondjátok: "Adnék én, de csak annak, aki megérdemli". Gyümölcsös kertedben a fák, legelődön a jószágok nem mondják ezt. (…) Hiszen aki méltó arra, hogy nappala és éjjele legyen, az minden egyebet is megérdemel tőled. És aki megérdemli, hogy igyék az élet óceánjából, az megérdemli, hogy megtöltse kelyhét a te kis csermelyedből is.

Az evésről és ivásról:
Mikor fogatokkal egy alma húsát szakítjátok fel, mondjátok szívetekben:
- Magvaid testemben élni fognak, és holnapod bimbója szívemben fog kinyílni. És a te illatod lesz az én lehelletem, és együtt örvendezünk majd a múló időben.
És ősszel, amikor szőlőskertjeitekben a prés alá szüretelitek a fürtöket, mondjátok szívetekben:
- Én magam is szőlőskert vagyok, s gyümölcsöm a prés alá gyűjtetik. És mint az új bor, örök hordóba töltetem.
És télen, amikor borotokat kancsóba töltitek, minden pohárért szóljon egy dal szívetekben. És szóljon egy dal az őszi napok emlékéért, a szőlőskertért és a szőlőprésért is.

A munkáról:
Mindig azt hallottátok, hogy a munka átok, a robot szerencsétlenség. De én mondom néktek, ha dolgoztok, beteljesíttek egy darabkát a föld legmesszibb álmaiból, azt a darabkát, melyet rátok szabtak, amikor az álom megszületett. (…) Ha fájdalmatokban a születést csapásnak, a test fenntartását a homlokotokra írt átoknak nevezitek, akkor én azt válaszolom, hogy semmi egyéb, mint homlokotok verítéke moshatja el onnan azt, ami oda íratott. (…) És mit jelent az, hogy szeretettel dolgozni? Úgy szőni gyolcsot, hogy a szálat a szívedből húzod, mintha azt a gyolcsot az viselné majd, akit szeretsz. (…) Gyakran hallottalak benneteket, amint ezt mondjátok, mintha álmotokban beszélnétek: - Aki a márványt faragja, és saját lelke képmását felleli a kőben, nemesebb, mint aki a földet szántja. (…) De én azt mondom (…): a szél nem beszél ékesebben a hatalmas tölgyfához, mint a fűszálak legkisebbikéhez.

Az örömről és a bánatról:
A ti örömetek maga a bánat, mely igaz orcáját mutatja. És ugyanazon kút, melyből kacagástok buzog fel, nemegyszer volt már könnyekkel telve. Minél mélyebb árkot hasít lényetekbe a bánat, annál több öröm befogadására lesztek képesek. Hiszen a korsó, mely borotokat tartja, nem égett-e meg maga is a fazekas kemencéjében? (...) Amikor bánkódtok, ismét nézzetek szívetekbe, és meglátjátok, hogy ami miatt sírtok, abban valaha örömöt leltetek.

Címkék: ,

2008. január 10.

14. Az amerikai választások margójára

Prodán Márta blogján (prodanmarta.blogspot.com) vita kerekedett a Nagyon érdekesen alakul című bejegyzéssel kapcsolatosan, mely az amerikai elnökválasztásokról szól. Ehhez lenne néhány megjegyzésem az eddigiek olvastán:


(Csak mellékesen: Nem vagyok én biztos abban, hogy "Isten nem környezetvédő". Szerintem a Bibliából éppen az tűnik, ki, hogy mennyire gondja volt/van mindenre, beleértve a természetet is, és azt hiszem, hogy ha környezetünkhöz az Ő elvei szerint viszonyulnánk, most nem kellene egy egész sor jelenlegi környezettvédelmi problémával szembesülnünk).

És akkor most vissza a vitára:
Oszkárnak: Kicsit sántít az az érv, hogy "mert a Biblia szerint ezelőtt x évvel így volt, most is így kell legyen". Ugyanis a Bibliában nagyon sok olyan dolgot találunk, amiket azóta a "legeslegkeresztényebb" keresztények sem tesznek ma már úgy. Pl. a mai keresztények - régi "jó szoláshoz" híven vajon - miért nem zárják ki templomaikból a nőket, hiszen tudjuk, hogy a Jézus-korabeli zsinagógákba a nők nem is mehettek be az istentisztelet tulajdonképpeni helyszínére, márpedig a kereszténység "alapja", Jézus, zsidó volt, ugyebár (nem tudom, hogy ez így van-e most is a zsidóknál).
Egyébként a "mindig" szó szerint azt jelenti, hogy "mindig", amibe semmiféle kivétel sem fér bele, még egyetlen egy sem. Ha egy jelenségre nézve vannak kivételek (bármilyen elenyésző számban is), arra már nem modható, hogy "mindig". Legfennebb az, hogy "általában", ami azért nem ugyanaz. És végül egy személyesebb megjegyzésem hozzád: azt hiszem, adventista vagy, de ha tévedek, tekintsd semmisnek a most következő megjegyzésemet: vajon Isten miért választotta Ellen G. White-ot az advent nép vezetőjéül (pedig nem is a "profán" politikáról, hanem a keresztény szempont szerint "szentebb" vallási "vezetésről", vagyis a prófétaságról volt szó). Nem volt egyetlen erre méltó férfi sem az egyházban? Ha nem volt, ez eleve cáfolja azt, hogy a férfiak férfi-mivoltuktól fogva méltóbbak lennének erre. Ha meg volt, vajon Isten miért szegte meg saját "elveit", s ha megszegte, ő is bűnt követett el???

Meg aztán: a politikának manapság semmi köze sincs a keresztényi/bibliai elvekhez. Nem mondom azt, hogy esetleg nem jönne jól néha, ha lenne, de sajnos, ez a két dolog már annyira távol áll egymástól, mint ég a földtől, sőt, manapság egy igazi keresztény meggyőződésű és bibliai elveket valló politikusnak esélye sem lenne labdába rúgni, vagy a "víz felszínén" maradni. És ezt onnan tudom, hogy munkámnál fogva az átlagnál valamivel közelebb vagyok ehhez a szférához, és figyelemmel követem a politikai eseményeket, a kulisszák mögött zajlók egy (nagyon kevés) részét is beleértve, és amit tudok, attól már így is felfordul a gyomrom, és borzadva gondolok arra, mik lehetnek még, amikről nem is tudok.

Mártának: Nagyon aranyos és értékelni való emberke vagy, ami már többször is kiderült, így az amerikai választásokal kapcsolatos bejegyzésedből is, melyben Clintonra vonatkoztatva azt írod, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt, és a megbocsátás fontossága, stb....Nos, én azt hiszem, hogy az elnökválasztás nem a választók keresztényi elveinek a tesztelésére szolgál, hanem ennél jóval több (kéne legyen). A megbocsátás gyakorlása, a második vagy akár n-edik esély megadása valóban a kereszténység fokmérője lehet a családi, baráti, szomszédi, munkahelyi, s még ki tudja, milyen viszonyok terén (nem hiába mondják, hogy olyan keresztény vagy, ahogyan viselkedsz a családtagjaiddal szemben). (Nem beszélve arról, hogy a családtagjaimat nem választhatom meg, de az elnököt jó esetben igen). Az államfői tisztség van annyira fontos, hogy arra a jelöltre adjam a szavazatomat, akit ennek betöltésére legalkalmasabbnak tartok, és ne kísérletezgessek azzal, hogy vajon az illető "megtért-e", megjavult-e közben vagy sem. Clinton szerintem nem azért nem érdemli meg a második esélyt "még felesége által sem", mert hibát követett el (lásd: szex-botrány), hanem azért, mert hazudott: utolsó percig és szemrebbenés nélkül tagadta a tényt, mindaddig, míg a bizonyítékokkal szemben már nem tehette tovább. (S akkor összeomlott, és egy idegileg teljesen kikészült és megalázott ember volt látható akkoriban órákon át a televíziók képernyőjén, amikor folyt a "vallatás", vagyis a részletek tisztázása, de ez itt most mellékes, bár i tudja? Lehet, hogy nem).

Zárógondolat: ha amerikai lennék, és szavazati jogom lenne Amerikában, biztosan nem az általam és mások által is említett felületes érvek alapján dönteném el, kire szavazzak, hanem komolyan érdekelne például minden jelölt eddigi politikai múltja, tevékenysége, megvalósítása; az, hogy mikor hogyan foglalt állást ilyen vagy olyan kérdésben, stb. Mivel mindezekkel nem vagyok tisztában egyik jelölttel kapcsolatosan sem, csak annyit mondhatok, hogy én még azért is a - hogy finoman fogalmazzak - "kisebbségi" jelöltnek szurkolok, bár nem nagyon hiszem, hogy lenne esélye elnökké válni, mert szerintem Amerika messze nem olyan demokratikus, mint amilyennek sokan hiszik.

Címkék: ,